|

Talán azért mert mindenkit a "gólya hozott"?
Az utolsó gólyafészek Zsámbékon több évtizede megsemmisült. Az egykori tejcsarnok kéményén állt és minden évben visszatért rá egy fiókát nevelő pár.
Régen, szinte minden falunak megvolt a saját gólyája, sőt néha több gólyapár is költött egy-egy településen. Fészküket főleg fákra, épületekre, szénakazlak tetejére rakták. A hetvenes évektől kezdve azonban a hagyományosnak tekinthető fészkelőhelyek megváltoztak így a madarak nagy része áttelepült a villanyoszlopokra.
Az utóbbi években Zsámbék pár kilométeres környezetében többször láttunk gólyákat táplálkozni. Ezért gondoltuk úgy, hogy mesterséges fészkek kihelyezésével elősegíthetjük, hogy újra megtelepedjenek falunkban, a lakosok és főleg a gyerekek nagy örömére.
Kértünk hát a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesülettől egy gólyafészket, amelyet ők el is küldtek nekünk. Úgy gondoltuk azonban, hogy két fészekkel dupla esélyünk van a gólyák megtelepítésére, ezért a Premontrei Szakiskola lakatosműhelyében rögtön készíttettünk is egyet az eredeti mintájára. Innen felgyorsultak az események: kiválasztottuk az oszlopokat, engedélyeztettük az ELMÜ-vel, a villanyszerelők feltették a távtartókat az oszlopokra, a zsámbéki tűzoltók pedig kihelyezték a gólyafészkeket.
Jelenleg tehát két gólyafészek csalogatja leendő lakóit Zsámbékon: az egyik az Etyeki úton, a másik pedig a Határ utcában.
Sokáig gondolkodtunk azon, hogy hogyan is nevezzük ezt az egész kezdeményezést: civil-, lakossági-, polgári megmozdulás? Á nem! Ezek, mind olyan hivatalosan hangzanak és annyira elcsépeltek már.
Ez egy egyszerű BARÁTI ÖSSZEFOGÁS volt. Mindenki tette a dolgát, segített, amiben tudott, adta hozzá a munkáját, a nyersanyagát, a kapcsolatait, az idejét, a két kezét. Valahogy minden úgy történt, ahogy annak az életben is történnie kellene: simán és egyértelműen.
|